Szürkül. Az a fránya macskabagoly megint rikoltozik fent a fán. A régi öregek – akiknek az ereiben még a természet ismerete folydogált, akiket még átlúgozott a babona és közelebb voltak a teremtőhöz, mint a ma embere – úgy tartották a macskabagoly a balszerencsét és a halált kiabálja ki a sötét éjszakába.

Jómagam egy ilyen példánnyal szoros szomszédságot ápolok, ugyanis a kert végétől nem messze bérelt ki magának egy odvas fát. Esténként udvarias látogatást teszek nála és köszönök neki jól nevelt angol lord módjára.

Ma a szokásosnál sötétebben óvakodik elő az este, nehéz viharfelhők függönye alatt érkezik meg. Ég kint a villany. Már nem gyertya, hanem elektromosság. De az érzés ugyanaz. Jön a doktor. Csendesen sürög-forog a ház népe. Én is segítek a rongyokat vinni, igaz, mindig visszaszedik tőlem. A bagoly sikít.

Előkerül a lavór és a meleg víz. Ahogy mesélik, mióta világ a világ ez kíséri a doktort, ez a két fontos elem. Megérkezik a szaktekintély. Jártam nála párszor én is, adott jutalomfalatot, így heves farokcsóválással üdvözlöm. Bár ugye tudjuk, hogy én, mint a golden retriverek büszke vérvonalának fehér istene, mindenkit nagyon nagy keggyel fogadok.

Komoly dolgok készülnek. Az emberszabásúak beöltöznek, fontoskodnak, sietnek. Egy születés mindig misztérium. Mindegy, hogy a bolygó mely fajának példánya ereszkedik le erre a világra. Van, hogy elkél a segítség még az állatoknál is. Ilyenkor jön a lavór és a meleg víz, aztán meg a doktor.

Rikolt a bagoly, vele együtt az új jövevény is. Személy szerint büszkén asszisztáltam végig a tevékenységet, bár állandóan a nevemet emlegették, hogy Nacsó ül, Nacsó menj arrébb, Nacsó ne legyél már láb alatt. Nyilván mindenki tudja, hogy nélkülem ez sem ment volna, de elnézem nekik a folytonos kioktatást. Elvégre okos enged.

Elcsendesedik az udvar újból. Csak a tücskök ciripelő muzsikája hallható és a szél zúgása. A természet csendje ereszkedik le, mint a köd, amibe néha belehasít az ijesztő, visító hang, ami még az én fehér szőrömet is felborzolja.

De ma este tévedett. Nem a halál érkezett a szárnyán, hanem maga az élet kicselezve lopakodott el mellette. Magam vagyok a tiszta tanú rá.